Régen már a karácsony előestéjét az egész nagycsalád együtt töltötte, a kandalló előtt dalokat énekeltek, és hallgatták a nagyszülők történeteit, miközben a kandalló felmelegítette mind a testüket, mind lelküket. Az sem volt mindegy, milyen fát használtak melegítési célokra: vastag, kemény törzset, hogy minél tovább égjen. Ezt megelőzően feldíszítették levelekkel, és szalagokkal. A család legifjabb és legöregebb tagja gyújtotta meg, miután a családfő olajjal vagy pálinkával felszentelte.

Korábban minden templomban és a család otthonában is betlehemet állítottak, és játszottak el az ünnep tiszteletére.  Ma már az élő szereplőket felváltották az agyag-vagy viaszszobrocskák. Eddig Franciaországban állították fel a világ legnagyobb betlehemét, amely egy km2-en terült el.

A karácsony színei a zöld és a piros. A ház feldíszítése zöld lombokkal már régi szokás, korábbi történeti gyökerekre nyúlik vissza, mint a karácsony. Azelőtt a téli napforduló, a hosszú téli éjszakák rövidülése örömére díszítették fel a házakat. A franciaországi Elzászból származnak a karácsonyfa első leírásai. A karácsonyt megelőző este állították fel a Városháza előtt, és ostyával, valamint almával ékesítették fel. Ez a fenyőfaállítás szokása városról városra járó vándorkereskedők révén gyorsan terjedt a világ minden tájára is.

Január 6-án Vízkereszt vagy Háromkirályok napján viszik ki a házból a fát.  A fenyő kiválasztása még ma is problémát okoz, ki a gyökeresre, ki a vágott törzsűre szavaz. A gyökeres esetében nem kell kidobni azt, hanem kiültethetjük a kertünkbe, ha van rá lehetőségünk.  Kezdetben gyümölccsel, főképp almával díszítették a fát, később cukorkát, süteményt, üvegdíszeket és füzéreket is aggattak az ágakra. Tizenkét gyertya került rá jelképezve az év hónapjait. A hó utánzására lisztet hintettek rá.

A karácsonyi asztalt valaha fehér abrosszal látták el, ma már gyakoribb a mintás terítő, az aktuális színtrendnek megfelelően.  A hagyományos magyar vacsora a halászlé, rántott hal sült krumplival vagy krumplisalátával, és a mákos, valamint a diós bejgli.

Ha karácsony, akkor rögtön eszünkbe juthat az azt megelőző vásár. Itt minden kapható, ami a ház és a fa díszítéséhez kell. Biztosan mindenki talál megfelelő ajándékot szeretteinek, aránylag kedvező áron.  Emellett gondolnak arra az eshetőségre is, ha az ajándékbeszerző megéhezne vagy megszomjazna, így számos étellel és forralt bor különlegességgel várják a kilátogatókat.

Sajnos ma már az a tapasztalatom, hogy rohanó világunkban egyre kevésbé tartjuk be ezeket a tradíciókat, és szép lassan, de kikopnak életünkből. Valaki már nincs is tisztában ezekkel, hanem már csak a megváltozott hagyományokkal szembesül, így nincs is fogalma arról, ami korábban volt. Nagyon fontos lehet a fiatalabb generációkat megismertetni ezekkel, hogy szabadon dönthessenek arról, hogy szeretnék-e tovább vinni a régmúlt szokásait, vagy sem.